Drag & Drop Website BuilderEmlékezünk arra a 703 nőre, akiket 1945 januárja és 1945 áprilisa között embertelen körülmények között rabszolgamunkára kényszerítettek a német hadiipar számára Penigben.
Itt számos hang- és videófelvételt találtok: interjúkat az egykori fogolynőkkel, illetve leszármazottaikkal, az egykori foglyok vallomásainak felolvasott változatait, filmfelvételeket a tábor felszabadításáról és még sok minden mást.
Az eredeti nyelv mellett a videók egy része német és/vagy angol felirattal is elérhető.
Akik szívesen támogatnának bennünket a három nyelv valamelyikére történő fordításban, kérjük, írjanak e-mailt a következő címre: gesichtzeigen@gmx.de
Ugrás a YouTube-csatornára
Visszaadjuk ezeknek az egykori kényszermunkásnőknek az arcát – és ezáltal az egyéniségüket is. Ezzel ellensúlyozzuk a nácik azon törekvését, hogy ezeket a nőket névtelen, számokká alacsonyított, embertelen rabszolgákká tegyék.
Köszönjük e nők leszármazottainak, hogy nagylelkűen édesanyjukról vagy nagymamájukról készült fényképeket bocsátottak rendelkezésünkre.
Videó megtekintése
A penigi altábor különösen szomorú hírnévre tett szert, amikor a második világháború német háborús főbűnösei elleni per során 1945. november 29-én a nürnbergi Igazságügyi Palotában levetítették az egyórás „Nazi Concentration Camps” című filmet. A termet elsötétítették, és reflektorokat irányítottak a vádlottak padjára, hogy rögzíteni tudják a 24 vádlott érzelmi reakcióit. Ezt követően egyórás vetítés következett, amely tizenkét, „concentration camps”-ként megjelölt helyszínen elkövetett náci bűntettekről készült felvételeket mutatott be.
Másodikként, körülbelül az ötödik perctől látható a penigi női koncentrációs tábor melléktáborában fogva tartott nők megmentése: amerikai orvosok, katonák és ápolónők gondoskodnak a beteg és teljesen legyengült nőkről, majd egy Altenburg közelében lévő katonai kórházba szállítják őket.
Videó megtekintése
A penigi altábor felfedezését bemutató film kommentárral ellátott rövid változata mellett – amelyet 1945. november 29-én a nürnbergi per során bizonyítékként mutattak be – létezik egy kommentár nélküli, néma felvétel is, amely valamivel több mint hatperces, vagyis nagyjából kétszer olyan hosszú.
Videó megtekintése
A penigi altábor hátrahagyott mintegy 70 nőt 1945. április 15-én fedezték fel a Harmadik Amerikai Hadsereg 6. páncéloshadosztályának katonái, és a 76. egészségügyi zászlóalj látta el őket.
Dorothy Pecora, aki akkor az Egyesült Államok Hadseregének Ápolónői Hadtestében szolgált nővérként, így írta le azt a látványt, amellyel az amerikai katonák a tábor helyszínének felfedezésekor szembesültek:
„Egyik reggel két tiszt jött az alakulatunkhoz. Nem ismertük őket. Azt mondták, két nővérre van szükségük, hogy elkísérjük őket, mert valamivel arrébb beteg embereket találtak, akiknek segítségre van szükségük. Így magam mellé vettem egy másik nővért, és beszálltunk a dzsipbe. Egyszer csak szögesdrótot láttam a lehető legszebb mezőgazdasági vidéken. Behajtottunk a helyszínre, és kinyitottuk a barakkok ajtaját. Amit láttam, azt soha nem fogom tudni elfelejteni. Ott ült egy gyönyörű fiatal lány, nagy fájdalmak között. Felhúzott lábakkal ült, és folyamatosan előre-hátra ringatózott. Már egyáltalán nem volt haja, és egy rongy volt a fejére tekerve. A katonák – ők minderről tudtak, de nekünk, nekem senki nem mondott semmit ezekről a borzalmas kegyetlenségekről. Az egyik orvos attól tartott, hogy mindannyiuknak tuberkulózisa van.”
Videó megtekintése
Veronika Katz Regina és Mayer Katz lánya volt; 1926. november 9-én született Budapesten. Amikor a penigi altáborát felszámolták, 1945. április 13-án a halálmenetbe hajtották. A szövetséges erők Johanngeorgenstadtban szabadították fel, majd visszatért Budapestre, ahol megtalálta édesanyját, Reginát, valamint testvérét, Miklóst. Édesapja a sachsenhauseni koncentrációs táborban halt meg.
Később feleségül ment Herman Fülöphöz, tanult, majd mikrobiológus és genetikus lett. Az 1956-os magyar forradalmat követően férjével együtt ő is kivándorolt, és Londonban telepedtek le. Ott a Brunel Egyetemen dolgozott. Nagy-Britanniában a házaspár a Phillips családnevet vette fel.
1976-ban végül Johannesburgba, Dél-Afrikába költöztek, ahol Veronika húsz éven át mikrobiológiai előadóként dolgozott a Witwatersrandi Egyetemen. Magas életkort megérve, 2021. február 24-én hunyt el Johannesburgban.
Életét Johnathan Andrews The Secret Survivor című dokumentumfilmje mutatta be 2018-ban.
Videó megtekintése
2017. szeptember 22-én Edith Vidos holokauszt-túlélő és Dorothy Pecora hadsereg ápolónő az amerikai hadsereg örökség- és oktatási központjában beszélt a holokauszt tanúiként szerzett tapasztalataikról.
Forrás: Local 21 CBS News, WHP Harrisburg
Videó megtekintése
George Szirtes (1948. november 29-én született Budapesten) magyar-brit deportálták Magyarországról; túlélte a ravensbrücki koncentrációs táborban való fogva tartást, valamint a penigi altáborában végzett kényszermunkát. Családja az 1956-os magyar forradalom leverése után Nagy-Britanniába menekült. Szirtes Londonban és Leedsben tanult.
Szirtes angol nyelven ír verseket; költeményei 1973 óta jelennek meg folyóiratokban. Első verseskötete, The Slant Door 1979-ben látott napvilágot, és 1980-ban elnyerte a Geoffrey Faber Memorial Prize-t. Költészetéért számos elismerésben részesült, többek között 1984-ben a Cholmondeley Awardban, 2004-ben pedig a T. S. Eliot Prize-ban. Emellett gyermekkönyveket is írt.
Szirtes magyar irodalmat fordít angolra, többek között olyan szerzőktől, mint Madách Imre, Kosztolányi Dezső, Krúdy Gyula, Nemes Nagy Ágnes, Márai Sándor, Karinthy Ferenc és Szabó Magda. 2013-ban elnyerte az American Best Translated Book Awardot László Krasznahorkai Sátántangó című regényének fordításáért; 2015-ben Krasznahorkai megkapta a Man Booker International Prize-t, és fordítóit, Ottilie Mulzetet és George Szirtest egyúttal szintén kitüntették Krasznahorkai-művek fordításaiért. 2020-ban Szirtes a James Tait Black Memorial Prize Biography Award díját kapta The Photographer at Sixteen: The Death and Life of a Fighter című művéért – amely édesanyja életrajza.
Szirtes több versantológia szerkesztője, a University of East Anglia tiszteletbeli doktora, valamint a londoni Goldsmiths, University of London tiszteletbeli tagja (honorary fellow). Emellett tagja annak a rangos testületnek, amely a Hawthornden Prize-ról – Nagy-Britannia legrégebbi irodalmi díjáról – dönt. Feleségével, Clarissa Upchurch-csel együtt a Starwheel Press című folyóirat szerkesztője volt.
Videó megtekintése
Edit Ernst (Kovach), 1923-ban született Budapesten, Magyarországon, budapesti, valamint a „csillagos házban”, továbbá Ravensbrückben, Penigben, Chemnitzben és Mittelbachban szerzett tapasztalatairól beszél.
Nem zsidó anya és zsidó apa lánya; nagyapjának gyára és férfiruhaüzletei vannak; apja a magyar hadsereg nyugalmazott századosa; anyja elhagyja, és nagyapja háztartásában nő fel; magániskolákba jár; kozmetikusnak tanul.
A német megszállás, 1944 márciusa; nélkülözhetetlenségi igazolást kap egy cserépgyár számára; a család csillaggal megjelölt házba költözik; nagynénjét Auschwitzba deportálják; élet a budapesti gettóban; mentési kísérlet édesanyja segítségével, aki Németországban él; deportálás Ravensbrückbe, 1944 decemberében; a tábori mindennapok, többek között tífuszfertőzés; átszállítás Penigbe; a tábori mindennapok, többek között munka az SS konyháján; extra élelem kiosztása a barakkban; kozmetikai kezeléseket ad SS-nőknek, és cserébe ruhát kap; halálmenet, 1945 áprilisában; szökés Chemnitzbe; segítség egy német nőtől; felszabadítás az amerikai hadsereg által Mittelbachban.
Visszatérés Budapestre; apja halálhíre Bergen-Belsenből; házasság és alija (kivándorlás) Izraelbe, 1949-ben.
Forrás: Item Id: 6211383, nyelv: héber, irategyüttes: O.3 - Testimonies Department of the Yad Vashem Archives, létrehozás dátuma: 2006. december 5.
Interjú, 1. rész
Interjú, 2. rész
Erzsébet Farkas (Nahmani), 1926-ban született Nyirbelteken, Magyarországon; nyírbélteki tapasztalatairól, valamint a ravensbrücki, penigi és chemnitzi táborokban átélt élményeiről beszél.
Háború előtti élet; hagyományos család; varrást tanul.
Német megszállás, 1944 márciusa; tanulmányainak és munkájának megszakadása; antiszemita korlátozások bevezetése, többek között utazási korlátozások; sárga csillag viselése; élet egy „csillagos házban”; deportálás kényszermunkára egy szövőüzembe; munka a német hadsereg számára készülő egyenruhák varrásán; deportálás Ravensbrückbe 1944 decemberében; tábori mindennapok; földegyengetési munka építkezéshez; meztelenül végzett szelekció; átszállítás Penigbe; tábori mindennapok; kényszermunka egy repülőgép-alkatrészeket gyártó üzemben; a frontvonal közeledése; átszállítás menetoszlopban; szökés; elfogás Wehrmacht-katonák által; szövetséges légitámadások a térségben; a Vörös Hadsereg közeledése; további menet Chemnitzbe; élet Chemnitzben; bujkálóhely találása egy deportálás során; felszabadítás a Vörös Hadsereg és az amerikai hadsereg által.
Visszatérés Budapestre; tagság a Dror Habonim mozgalomban; költözés Ansbachba; illegális alijakísérlet Erec Izraelbe 1946 júliusában; internálás Cipruson; alija Erec Izraelbe 1946 decemberében; élet az atliti táborban 1947 januárjában.
Forrás: Item Id: 7290935, nyelv: héber, irategyüttes: O.3 - Testimonies Department of the Yad Vashem Archives, létrehozás dátuma: 2008. június 23.
Interjú, 1. rész
Interjú, 2. rész
Interjú, 3. rész
Katalin Somogyi (Reisfeld), 1925-ben született Budapesten, Magyarországon; budapesti, ausztriai, ravensbrücki és penigi tapasztalatairól beszél.
Jómódú neológ zsidó családból származik; zsidó iskolába jár.
Német megszállás, 1944. március 19.; a családi vállalkozás bezárása; munka egy magyar gyárban, amely munkaruhát készít a német hadsereg számára; átköltözés egy „csillagos házba”; édesapja deportálása egy munkatáborba; édesapja megszökik és hazatér; gyalogos deportálás Ausztriába; visszaszállítás Budapestre 1944 novemberében; áttérési kísérlet egy katolikus pap segítségével; deportálás Ravensbrückbe vonattal; tábori mindennapok; átszállítás Penigbe; tábori mindennapok, többek között munka egy repülőgép-alkatrészeket gyártó üzemben; a német hadsereg visszavonulása 1945 áprilisában; felszabadítás az amerikai hadsereg által.
Kórházi tartózkodás egy szanatóriumban; visszatérés Budapestre; házasság; kivándorlás Kolumbiába; alija Izraelbe 1962-ben.
Forrás: Item Id: 6378462, szignatúra: 12923, nyelv: héber, irategyüttes: O.3 - Testimonies Department of the Yad Vashem Archives, létrehozás dátuma: 2007. január 29.
Interjú, 1. rész
Interjú, 2. rész
A USC Shoah Foundation – The Institute for Visual History and Education (korábbi nevén Survivors of the Shoah Visual History Foundation) egy nonprofit szervezet, amely a holokauszt (héberül: Soá) túlélőivel és tanúival készített audiovizuális interjúk létrehozásának és hozzáférhetővé tételének szenteli tevékenységét.
A szervezetet Steven Spielberg alapította 1994-ben, egy évvel azután, hogy befejezte Oscar-díjas filmjét, a Schindler listája című alkotást. 2006 januárjában az alapítvány partnerségre lépett a Dél-kaliforniai Egyetemmel (University of Southern California, USC), oda költözött, és felvette a USC Shoah Foundation – The Institute for Visual History and Education nevet. 2019 márciusában az intézet megnyitotta új globális központját az USC campusán.
Forrás: USC Shoah Foundation, interjúkód: 50244, nyelv: magyar, dátum: 1999. július 13., videó hossza: 02:12:18 h, az interjú helyszíne: Budapest, Magyarország, interjúkészítő: Judit Bürg
Interjú, 1. rész
Interjú, 2. rész
Interjú, 3. rész
Interjú, 4. rész
Interjú, 5. rész
A USC Shoah Foundation – The Institute for Visual History and Education (korábbi nevén Survivors of the Shoah Visual History Foundation) egy nonprofit szervezet, amely a holokauszt (héberül: Soá) túlélőivel és tanúival készített audiovizuális interjúk létrehozásának és hozzáférhetővé tételének szenteli tevékenységét.
A szervezetet Steven Spielberg alapította 1994-ben, egy évvel azután, hogy befejezte Oscar-díjas filmjét, a Schindler listája című alkotást. 2006 januárjában az alapítvány partnerségre lépett a Dél-kaliforniai Egyetemmel (University of Southern California, USC), oda költözött, és felvette a USC Shoah Foundation – The Institute for Visual History and Education nevet. 2019 márciusában az intézet megnyitotta új globális központját az USC campusán.
Forrás: USC Shoah Foundation, interjúkód: 16751,nyelv: magyar, dátum: 1996. június 24. , videó hossza: 2:20:49 h, az interjú helyszíne: Bellevue Hill, Sydney, Új-Dél-Wales, Ausztrália, interjúkészítő: Susie Phillips
Interjú, 1. rész
Interjú, 2. rész
Interjú, 3. rész
Interjú, 4. rész
Interjú, 5. rész
A USC Shoah Foundation – The Institute for Visual History and Education (korábbi nevén Survivors of the Shoah Visual History Foundation) egy nonprofit szervezet, amely a holokauszt (héberül: Soá) túlélőivel és tanúival készített audiovizuális interjúk létrehozásának és hozzáférhetővé tételének szenteli tevékenységét.
A szervezetet Steven Spielberg alapította 1994-ben, egy évvel azután, hogy befejezte Oscar-díjas filmjét, a Schindler listája című alkotást. 2006 januárjában az alapítvány partnerségre lépett a Dél-kaliforniai Egyetemmel (University of Southern California, USC), oda költözött, és felvette a USC Shoah Foundation – The Institute for Visual History and Education nevet. 2019 márciusában az intézet megnyitotta új globális központját az USC campusán.
Forrás: USC Shoah Foundation, interjúkód: 34877, nyelv: angol, dátum: 1997. november 10., videó hossza: 2:25:18 h, az interjú helyszíne: Acton, Massachusetts, Egyesült Államok, interjúkészítő: Mark David
Interjú, 1. rész
Interjú, 2. rész
Interjú, 3. rész
Interjú, 4. rész
Interjú, 5. rész
A USC Shoah Foundation – The Institute for Visual History and Education (korábbi nevén Survivors of the Shoah Visual History Foundation) egy nonprofit szervezet, amely a holokauszt (héberül: Soá) túlélőivel és tanúival készített audiovizuális interjúk létrehozásának és hozzáférhetővé tételének szenteli tevékenységét.
A szervezetet Steven Spielberg alapította 1994-ben, egy évvel azután, hogy befejezte Oscar-díjas filmjét, a Schindler listája című alkotást. 2006 januárjában az alapítvány partnerségre lépett a Dél-kaliforniai Egyetemmel (University of Southern California, USC), oda költözött, és felvette a USC Shoah Foundation – The Institute for Visual History and Education nevet. 2019 márciusában az intézet megnyitotta új globális központját az USC campusán.
Forrás: USC Shoah Foundation, interjúkód: 10128, nyelv: angol, dátum: 1995. december 15., videó hossza: 2:02:00 h, az interjú helyszíne: Skokie, Illinois, Egyesült Államok, interjúkészítő: Judy M. Shiffman
Interjú, 1. rész
Interjú, 2. rész
A Survivors of the Shoah Visual History Foundation-t Steven Spielberg filmrendező alapította 1994-ben, egy évvel azután, hogy bemutatták az előző évben megjelent, nagy kritikai elismerést kiváltó filmjét, a Schindler listáját. Spielberg célja az volt, hogy
50 000 holokauszttúlélő tanúvallomását gyűjtse össze, miközben megfelel a szigorú tudományos kutatás követelményeinek. Az alapítvány holokausztkutatókkal és oral history szakemberekkel konzultált annak érdekében, hogy munkáját történettudományi alapokra helyezze.
A Shoah Foundation a Fortunoff Archívum munkáját követte, amelyet 1979-ben alapítottak, részben az 1978-as Holocaust című televíziós minisorozatra adott válaszként. 2006-ban az alapítvány a Universal Studios területén található, lakókocsikból álló székhelyéről a Dél-kaliforniai Egyetem (USC) könyvtáraiba költözött. Ekkor nevezték át USC Shoah Foundation – The Institute for Visual History and Education névre.
2014-ben a Shoah Foundation létrehozta a USC Shoah Foundation Center for Advanced Genocide Research központot, hogy dokumentációs tevékenységét más népirtásokra is kiterjessze, például a ruandai népirtásra, az örmény népirtásra és a kambodzsai népirtásra.
2016-ra az alapítvány archívuma csaknem 52 000 felvételt tartalmazott, és ez volt a világ legnagyobb bármilyen típusú audiovizuális tanúvallomás-gyűjteménye.
Forrás: USC Shoah Foundation, interjúkód: 17066, nyelv: magyar, dátum: 1996. július 8., videó hossza: 01:53:05 h, az interjú helyszíne: Elizabeth, New Jersey, Egyesült Államok, interjúkészítő: Kathy Katona
Rövid interjúrészlet
The Survivors of the Shoah Visual History Foundation was founded by director Steven Spielberg in 1994 after the release of his critically-acclaimed film Schindler's List the previous year. Spielberg's goal was to collect 50,000 testimonies of Holocaust survivors while meeting the standards of rigorous scholarship. The foundation consulted with Holocaust scholars and oral histories in order to ground its work in historical scholarship.
The Shoah Foundation followed the work of the Fortunoff Archive, founded in 1979 partly in response to the 1978 television miniseries Holocaust. In 2006, the foundation, moved from its home in a set of trailers at Universal Studios to the libraries of the University of Southern California. It was renamed the USC Shoah Foundation - The Institute for Visual History and Education.
In 2014, the Shoah Foundation established the USC Shoah Foundation Center for Advanced Genocide Research to expand its documentation efforts to other genocides, such as the Rwandan genocide, Armenian genocide, and Cambodian genocide.
By 2016, the foundation's archive included nearly 52,000 recordings and was the largest collection of audiovisual testimonies of any kind.
Forrás: USC Shoah Foundation, interjúkód: 51615, nyelv: magyar, dátum: 2001. március 27., videó hossza: 01:56:42 h, az interjú helyszíne: Budapest, Magyarország, interjúkészítő: Sara Köszeg.
Rövid interjúrészlet
Adrienne Pajor fia (ez volt a neve akkor a Penig-i külsőtáborban)
Videó megtekintése
Adrienne Pajor lánya (ez volt a neve akkor a Penig-i külsőtáborban)
Videó megtekintése
Nóra Stark fia (ez volt a neve akkor a Penig-i külsőtáborban)
Videó megtekintése
Spíró Ibolya fia (ez volt a neve akkor a Penig-i külsőtáborban)
Videó megtekintése
Schwarcz Ilona fia (ez volt a neve akkor a Penig-i külsőtáborban)
Videó megtekintése
Drag & Drop Website Builder